Forrás : http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre87/00tart.htm
Darázs Richárd
A célváros Acélváros?
(a Sajó menti Ruhr-vidék)
Az a jelenség, ahogy Miskolc város neve behelyettesíthetővé vált a mára korántsem pozitív csengésű acélváros kifejezéssel, hosszú múltra tekint vissza. Éppen ezért érdemes megvizsgálni e kifejezés jelentésváltozásának karrierjét is. Eredetileg és elsősorban Ózdra értették, Ózd volt Az Acélváros. És bár Miskolc ipara hosszú múltra tekint vissza, a sokarcú és változatos korszakokat maga mögött tudó város történetének csupán egy fejezete szól a nehézipar erőltetett előtérbe helyezéséről.
A hagyományos miskolci kézművesipar mellett a 18. század során kezdődött a történet: a diósgyőri koronauradalom által alapított üveghutákkal (Óhuta: a mai Bükkszentkereszt, Újhuta, Répáshuta), Fazola Henrik ómassai őskohójával és a Hámori tóval, valamint fia, Frigyes újmassai kohójával. A szénbányászat az 1830-as évektől indult meg ipari méretekben, a perecesi bányakolóniát pedig az 1870-es években kezdték el kiépíteni. Egy évvel később a vasgyártás már a mai vasgyár területén zajlott a MÁVAG (Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) egyik üzemeként. Vagyis a gyár a Magyar Királyi Államvasutak gyára volt, alapítását a vasúthálózat fejlődése tette szükségessé (fő feladata a mozdonyok, alkatrészek és a sínpályák gyártása volt). Az 1872-es alapítású diósgyőri papírmalomból nőtte ki magát a Diósgyőri Papírgyár. A drótgyár 1912-ben alakult Dieschel A. Magyar Acél-, Drót-, Drótkötél és Drótárugyár Rt. néven egy német cég leányvállalataként.
(…)
