Pécsett. Győrött. Vácott. Kolozsvárott. Fehérvárott – a magyar nyelvben teljesen természetesek ezek a formák, még akkor is, ha első hallásra kicsit régiesnek vagy szokatlannak tűnnek. De akkor miért nem mondjuk azt, hogy Diósgyőrött?

Pedig a hangzásra nem tűnik idegennek, és a logikája is meglenne, akár még a hagyománya is meglehetne. Nyilván azért furcsa mégis a Diósgyőrött formula, mert sosem használtuk így helyiek…

Az újságírói „lelemény” persze felkapta a kifejezést, és jó néhány helyen megtalálható, leginkább sporttal összefüggésben. Ám mindez leginkább a figyelemfelkeltést szolgálja, élőszóban nem használjuk… De például Fábián Titusz is használja a Diósgyőrött kifejezést a Mi más lehetnék? című kötetében egy konkrét újságcikkre utalva… (Fábián Titusz: Mi más lehetnék? Privát félmúlt Miskolcon XXX., Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 2024., 6-7.o.)

Pedig ha valahol érdemes lenne újra felfedezni a hely szellemét, az éppen Diósgyőr. Nemcsak a várban vagy a futballpályán, hanem az utcákban, a házakban, az emlékekben – és talán még a szavakban is.

Szóval mit gondoltok: furcsa lenne azt mondani, hogy „Diósgyőrött jártam”?

Hogy is van ez?

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)