A diósgyőri strand eltűnt a város térképéről, de nem tűnt el azok emlékezetéből, akik itt nőttek fel, ide jártak hűsölni nyaranta. A medencék, az árnyas fák és a jéghideg forrásvíz ma is ugyanúgy hozzátartoznak a diósgyőri nyarak emlékeihez.
A diósgyőri strand mára csak az emlékeinkben létezik. Helyének jó részét a Lovagi Tornák Tere foglalja el, ami a helyi lakosok körében nem okozott osztatlan sikert. 1730 körül Bél Mátyás tudós és utazó már kereste az Anjou-kori „Királynék Fürdőjének” fürdő nyomait, de csak egy medence romjait lelte. Ha ma járna erre, közel 300 évvel később is csak a medence nyomára bukkanhatna. Alig akadt olyan gyerek, aki ne itt töltötte volna a szünidőt, és szinte mindenki itt tanult meg úszni. Én is. A víz hideg volt, 22-23 fokos, a Szent-György forrás táplálta. Különlegessége a sziklába vájt apró barlangban kialakított merülőmedence és a szauna volt. Csak nosztalgiával tudok gondolni a gyönyörű környezetre, az árnyas fák alatt eltöltött nyarakra, a hűvös vízre, ahol évszázadokon át nyertek felfrissülést a diósgyőriek a nyári melegben. A férjem, aki tősgyökeres diósgyőri, így emlékszik vissza azokra az évekre, amikor középiskolás korában a nyarakat a strandon töltötte: ismerték a kerítésen azokat a pontokat, ahol be tudtak lógni fürdeni. Minden nap ott lebzseltek az árnyas fák alatt. A 80-as évek végén a dobozos sör még ritkaságszámba ment, csak a gazdag embereknek jutott. „Akinek volt, az az üres dobozokat szépen sorba rakva a szekrény tetején őrizgette, így volt ez nálunk is. A strandra menet az üres dobozokat megtöltöttük olcsó sörrel a sarki kocsmában, és vittük is magunkkal. A medence mellett a pokrócot leterítve, kiraktuk a dobozokat, átszellemülten kortyolgattuk a langymeleg nedűt. Hogy lehűljünk, beugrottunk a hideg vízbe…” (Árvai Sityu–Halász Ágnes: Gitár a hátizsákban– Privát félmúlt Miskolcon IV. Észak-Keleti Átjáró Egyesület, 2014.)
A Diósgyőr eltűnőben? című sorozatunk előző részében azt vizsgáltuk, miért nem mondjuk, hogy „Diósgyőrött”. Ezúttal egy még kézzelfoghatóbb talány nyomába eredünk: hogyan válhat igazán a miénkké az a diósgyőri vár, amelynek újjáépítésénél pont a helyiek szava nem dönthetett? Kapusi Krisztián írása a falakról, a múltról és a jövőről.
2. rész: Diósgyőri várakozás – Miénk a vár(?)
Bennünket ezúttal sem kérdeztek. A végeredményt nyomokban sem a mi döntéseink formálták. Szakértelmünk sem lett volna, persze, esetleg véleményünk. Utólag totálisan mindegy. Nekünk és főleg az utánunk jövőknek ez már jó időre így marad.
Bizonyára hozzászoknak majd és valóban szerencsés volna, ha kötődnének látványához, tudnák fenntartások nélkül szeretni. Jó lenne, ha mihamarabb hiteles minőségi kultúra lakná be a falakat. Középkorról, közelmúltról egyaránt tanúskodnak. Kinek miről? Hallgassunk egymásra.
Kevesek műve, pedig az ügy közös, miénk a vár. Birtokbavétel, mostanra nem marad más választás. Tetszik vagy sem? Lényegtelen immár, elképzelhetetlen pénztornyok állnak benne és nem bontjuk vissza kiskanállal, így marad. Maradunk.
Kapusi K.
Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
Csak a ’90-es évekbeli több virágkorát is megtapasztalhattam! Az évtized elején még a régi rexasztal is ott pompázott a bejárattól rögtön jobb kézre, bár már inkább csak látványelemként tett mély benyomást, a rexezés ideje addigra lejárt (a rendszerváltozás után nyugatról frissen bejött és Miskolcon is elterjedt pool billiárd lett a menő…). Régi csempék és burkolat mindenhol, óriási tükrök a falon és a mosdó előtti hatalmas bordó bársonyfüggöny mögött, kis asztalkák piroskockás terítőkkel és fekete műbőr bevonatú székekkel, békebeli karos kávégép a hatalmas pulton, óriási üvegvitrin-hűtőpult a cukrásztermékeknek és hidegkonyhai készítményeknek (de lehetett kérni melegszendvicset, tükörtojást vagy rántottát is – a Mackó nevű elődje hagyatékaként), de sakktáblák is várták a vendégeket, és ha úgy volt, Bandi, a csokornyakkendős pincér is kiállt bárkivel, akár szimultán is sakkozott, ha kellett, vonalas telefon és spontán üzenőfal a vendégek igényének kielégítésére a korszak sajátos kommunikációjának megfelelően: „Thália: egy pohár szóda 30 forintért, vagy egy pohár ajándéksör Banditól, a fehéringes, fekete nadrágos, bajuszos, eszményi pincértől, aki ha kellett (és kellett) szimultán sakkozott a vendégekkel, lóbálta a rexasztal dákóját, vagy átadta a haverod papírfecnis vagy telefonos üzenetét…” (Darázs Richárd: Moszkvics a szakadékban. Privát félmúlt Miskolcon II.; Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 2013., 16-17. o. ) „A Thália presszóban nem az internet, hanem a kávégép segítségével kommunikáltam. Ha bementem és nem volt ott, akit kerestem, kértem egy számolócédulát meg tollat a Banditól és üzenetet írtam, hogy »Helló, itt voltam 3-kor, nem láttalak, majd 6 körül még visszanézek«… Néha vonalason is hívtam a Tháliát, ha épp el akartam érni valakit.” (Fábián Titusz: Mi más lehetnék? Privát félmúlt Miskolcon XXX., Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 2024., 6-7.o.)
A képekért köszönet Tóth Józsinak
Jártak ide gimnazista fiatalok, levelezős idősebb fazonok (melós vagy csöves szerkóban például), egyetemisták, művészek, zenészek, önjelölt költők, bábszínészek, alterosok és punkok, deszkások és füvesek (a felsorolás önkényes, és egy-egy akkori vendég akár több kategóriába is besorolható lenne), és persze idült alkoholista kinézetű idősebbek, vagy éppen kalapos-zakós öregurak is. Ha nagy néha kértem egy puncsszeletet vagy minyont, előfordult, hogy nem kaptam, mert Bandi és Szilárd jelezte, hogy ezt inkább nem kéne (vagyis nem friss)…
Az utóbbi két kép forrásáról nincs adatunk, keressük a fotók tulajdonosait!
Bandi és Szilárd aztán egyre többször emlegették a vizsgáikat, és a 2000-es években mindketten pályát váltottak, és mindketten szociális területen helyezkedtek el. A 2000-es évek közepe tájára kissé változott a közönség összetétele, no meg – többé-kevésbé – a régi törzsvendégek kinézete is, ellenben a presszó berendezése alig, ami nagy előnynek számított a szememben, de a ki tudja hányadik, éppen dívó retróhullámmal ironikusan zárójelbe tette magát a korábbi intézmény! Előbb festettek és modernizáltak, majd hamar észbekapva hirtelen újrafestettek és berendeztek, így aztán művi retró kocsma lett a Tháliából – a retró hangulatot persze sokkal inkább visszaadta volna a két lépessel korábbi állapot, és mindezzel valami megtört, valami odalett… A 2010-es években végül bezárt a Thália…
VENDÉGLÁTÓIPARI TANÖSVÉNYfejezet
Bor-Is: borisszák origója
Tokaji Borkóstoló: olyan borisszák központja, akik számára távolinak tűnik a Búza tér
A kötet megvásárolható online az Átjáró Boltban, a Régiségvásáron minden hónap első vasárnapján (Átjáró pult // CéLVáRoSi CuCCoK), vagy egyéb rendezvényeken, illetve egyeztetett időpontban a Technika Házában található raktárunkban. Továbbá a Zöld Sárkány teaházban, az Antik Art caféban (a régi Központi Antikvárium helyén) és a Tourinformban is!
Utánam, srácok, a Tokajiba! Hogyha a belváros rejtőzködő tereinek útvonalán csatangolunk, annak egy szakaszán, a Szemere-kert és a Bartók tér között átkell haladjunk a város főterén… A Városház tér 5. szám alatt találjuk/találhattuk a Tokaji Borozót (egykor Tokaji Borkóstoló), ami igazi különlegesség a maga nemében. Már a ’90-es években is kissé avíttnak számított, ugyanakkor talponálló berendezésével, jellegzetes bútorzatával, mára hihetetlennek tűnő nyitvatartási rendjével (korán reggel nyit, este 8 tájban zár) és érdekes figuráival, törzsvendégeivel megtudott őrizni némi bájt, mely a ’70-es, ’80-as évek presszóinak világát idézi, de valójában még korábbi, igazi őskövület: már egy 1967-ben kiadott német–magyar brosúra (kocsmatérkép) is említi.
További részletek az UTáNaM SRáCoK blogon olvashatók:
🥂 Bor-Is: borisszák origója A főutcától és a Centrumtól majd’ száz méterre, a Búza térrel szemben találjuk a kommersz szeszt és olcsó kimért bort kedvelők valamikori (talán) Mekkájának számító Bor-Is borozót – a fura, valamiféle humorról tanúskodó elnevezést felmutató szórakoztatóipari objektum a Búza tér 14. szám alatt működött, amelybe a különleges enteriőrje miatt kifejezetten érdemes volt betérni, bekacsintani, vagy legalább betekinteni. Belső falát Erdély Miklós monumentális vörös-fekete fotómozaikja díszíti mind a mai napig, bár nem éppen a felbecsülhetetlen értékének megfelelő körülmények között. A bejárat feletti – Viszontlátásra! – felirat szintén a borozót díszítette egy, a 2010-es években történt felújításig… Szokás volt ide programot és akár városi túrákat is szervezni, például a MŰÚT, az Artmagazin, és többször az Átjáró közreműködésével. De mi is az a fotómozaik? Az Erdély Miklós (építész, képzőművész, filmrendező, író) által kifejlesztett technika… Miskolcon az említettkét helyen a közelmúltig megtekinthetők voltak a műemlékvédelem alatt álló enteriőrök. Ezen kívül csak néhány hasonló készült az országban, ám a Bor-Is nemrégiben bezárt, az Eszem-Iszomot pedig átalakították…
A következő kis sorozat alcímének ötlete Árvai Sityutól származik, köszönet érte!
…sörkert-agora, mely különféle neveken is ismeretes volt (Spaten, Borsodi, Grizzly), ám a legtöbben még mindig Spatenként emlegették, leginkább így maradt meg a köztudatban, egészen néhány évvel ezelőttig… A belváros legnagyobb sörkertje, sörsátra működött itt hosszú évtizedeken keresztül, mindez egy csodás fasor közvetlen közelében, pazar kilátással az Avas hegyre, annak ódon templomával és harangtornyával és persze az Avasi kilátóval. Meglehetősen nehéz volt úgy kiülni az egyre kopottabb sörpadokra, hogy ne a burjánzó zöld uralja a látképet! A sörsátor maga is zöldben pompázott (az utóbbi évtizedekben Borsodi felirattal), majd apránként fura változások rontották az idillikus képet, megelőlegezve a későbbi változásokat és a szomorú véget: előbb hatalmas Borsodi Sört reklámozó ponyvák (molinók) takarták ki a fasort és az Avast, majd az Erzsébet fürdő uszodája került lebontásra, és ezzel együtt egy murvás parkoló rondította el a környéket. De amitől igazán érdekes helynek számít a volt Spaten Söröző, az az a tény, hogy nagy túlélőről van szó, hiszen már a ’90-es évek végén is elterjedt a hír, hogy elbontják, beépítik. A 2000-es évek végére konkrét tervek is készültek, de végül nem valósult meg a fejlesztés. A 2010-es években több ízben, majd a 2020-as évben is újabb bontás-építkezés tervei merültek fel – legutóbb a 2022. májusi dátum lebegett utolsó nyitvatartásként a megkopott sörpadok fölött, de a Grizzly (hiszen egyre inkább ez az elnevezés is gyökeret vert) megint megúszta. Vajon meddig? Szurkolunk neki, és időnként, amíg lehet, szomjunkat is oltjuk itt! – írtam mindezt 2022-ben! (Utánam, srácok, a Népkertből a belvárosba! Városi túrák kezdőknek és haladóknak – Miskolci útikalauz III.) De ne siessük így el, hisz’ az előzmények is érdekesek. A Spaten Söröző megnyitásakor és azt követően néhány évig a minőségi sörfogyasztásról (is) szólt, bajor koprodukcióban a Sörgyárral, sörfesztiválokkal, Déli Hírlap-os nyereményekkel stb. A ’90-es évek második felére mindennek nyoma sem maradt… A belváros legnagyobb sörkertjeként nagy tömegeket vonzott, és a kisavasi pincesorok mellett sokféle fiatal megfordult itt is. Jártak ide punkok, „alterosok”, deszkások, rapperek stb., és persze többféle korosztály. A közös pont adott volt: a viszonylag olcsó italárak, csapolt sör, társaság és persze a zöldellő sörkert! (Ehhez fogható korábban Miskolcon talán csak a vasgyári Árnyaskert lehetett kellemes fasoraival, békebeli hangulatot árasztó berendezésével…) Később a funkció kibővült, egyre gyakrabban kulturális-zenés programok (koncertek, videodiszkó, fotókiállítás, kötetbemutató), és – ahogy országszerte elterjedt a nyilvános helyeken, sörözőkben való – tévézés, a különféle hazai és nemzetközi sportközvetítések strukturálták át az esték menetét…
(Forrás: Déli Hírlap, Észak-Magyarország napilapok)
A Spatenről tehát már a ’90-es évek legvégén is az a hír járta, hogy annyi, vége, le fogják bontani, szálloda (irodaház, vagy mikor mi) épül majd a helyére! Ez a hír néhány évente újra és újra előjött és terjedt, többször elsiratták a „minőségi söritalok megszállottjai”. Időnként mindez úgy hangzott, hogy: na, most már tényleg lebontják, nincs tovább, kész az egész. De aztán teltek az évek szépen, a Spaten felett időközben nagyon eljárt az idő, a Grizzly – amely kezdetben csak egy piciny kocsmaként vert gyökeret az egyszintes építményben, amelynek nagy részét a korábbi söröző birtokolta – szép lassan bekebelezte elődjét, majd végül teljesen be is zárt az eredeti Spaten Söröző. Időnként még be lehetett menni a mosdóba, ha a nyári nagy forgalmat nehezen bírta a Grizzly: a volt nívós bajor söröző így csúszott le egyszerű budivá… Szomorú hattyúdal… Kár érte! Na de most már tényleg lebontják! 2022 májusának vége már végleges dátumként volt belengetve, aztán újabb végleges időpontok következtek: nyár vége, és így tovább. Na, de most már tényleg vége… A fentebb emlegetett 2022-es kiadványunkban mindezt megírtuk, de akkor még nem tudhattuk, hogy, na, de most már tényleg… vagyis nem csak a szokásos tényleg, hanem valóban itt a vég…
A kötet megvásárolható online az Átjáró Boltban, a Régiségvásáron minden hónap első vasárnapján (Átjáró pult // CéLVáRoSi CuCCoK), vagy egyéb rendezvényeken, illetve egyeztetett időpontban a Technika Házában található raktárunkban. Hamarosan megvásárolható lesz a Zöld Sárkány teaházban és az Antik Art caféban (a régi Központi Antikvárium helyén) is!
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
A valamikori Gömb játékbolt forgó-pörgő színes neonvarázsgömbje számos valamikor miskolci ovis és kisikolás vágyainak csimborasszóját, egyfajta gyerekmeseország központját jelentette. A hívogató gömb egy jól felszerelt, modern játékboltba csalogatta a vágyakozó nebulókat és szüleiket – utóbbiak nem minden esetben voltak olyannyira elragadtatva… Mindez a sétálóutca közepén, a Miskolci Nemzeti Színházzal átelleni sarkon, tehát nem csak szimbolikusan, lokálisan is központi helyzetben egy valamikori mikrotársadalmi origóként világítva, fénylő középpontként sugározva, megbabonázva és elvarázsolva a múlt évezredben születettek sokaságát hosszú éveken át.
Mindennek fontosságát jelzi a Gömb utóélete is, mely egy – az érdekes objektumot szemétbe dobástól megmentő – képzőművész tulajdonába jutott, és így Budapestre vitték (talán röpülve, pörögve, forogva és cikázva), majd annak halála után végül visszakerült a városba, végül, legújabban a Miskolci Galériába, melynek udvarában megtekinthető működés közben is, bár már nyilván nem a csúcsformáját hozva (hiszen az újrafestett üveglapjai nem egységesek, a régi centrifugáéhoz vagy betonkeverőéhez hasonló baljós hang – vagy inkább moraj – pedig, amit kiad, inkább morbid hatást nyújt, sőt, képes kiábrándítani is az üzletet egykor varázslatos meseországnak látó valamikori ifjoncokat). De legalább megmaradt!
1999 táján, a 2000-es évek környékén jártam ott (a Gömb Játékboltban) legutóbb, a bezárás hírére. Végigfutva a késő Kádár-kori évtizedeket idéző polcok között, egy NDK gombfocicsapatra lettem figyelmes, amely talán még a ’70-es évekből, de minimum a ’80-as évek elejéről maradt ott furcsa relikviaként, és valószínűleg olyan gombjátékosokat tartalmazott a hengeres kis műanyagdoboz, mint Jürgen Sparwasser, Martin Hoffmann, vagy Joachim Streich (az 1974-es foci-világbajnokság góllövői, melyen az NDK válogatottja csoportelsőként, az NSZK-t is megelőzve jutott tovább a következő körbe)…
A Széchenyi utca 111. szám a Centrum Áruház, amely Miskolc legfontosabb kereskedelmi-vendéglátó egységeként funkcionált az 1970-1980-as években. Majd a ’90-es évekre elvesztette jelentőségét (és ezen a felújítás-átépítés sem segített),a 2000-es években viszont az újabb bevásárlóközpontoknak (Szinvapark, Miskolc Pláza) és közlekedési csomópont voltának köszönhetően, ha maga az épület nem is, a Centrum környéke, az épület előtti tér újfent origóként, centrumként, találkozóhelyként (is) működik.
A régi Centrum modern, indigókék csempével kirakott homlokzata, az Avasi kilátót ábrázoló emblémája több miskolci generáció alapélménye. A Centrum ezentúl tehát igazi találkozási pont, az volt a múltban és a jelenben is, és ahogy a neve is jelzi, igazi origó. Na, nem oly régóta, hiszen a valamikori Széchenyi utca jelentős épületeit kellett – a múltat végképp eltörölni szemlélet jegyében – leradírozni az áruház és az észak-déli forgalom megnyitásáért. Mégis, – az egykori Győri kapui 40-es Általános Iskoláéra nagyon hasonlító – indigókék csempés burkolata és hatalmas neoncégére, logója a modernséget, a Kádár-kori viszonylagos jólétet, vagyis a gulyáskommunizmust (avagy frizsiderszocializmust) is szimbolizálja, és persze a posztmodern átalakítás és rendszerváltozás előtti modern Miskolcot.
Utánam, srácok, a Centrumhoz! – közel a villamos- és buszmegállókhoz, közel a plázákhoz, és közel a vidék (ami már régen nem a falut jelenti, mint inkább a környékbeli kisvárosokat és uniformizálódó falvakat, községeket) vonzását is jelentő Búza téri buszpályaudvarhoz. Egy régi-új és újjáéledt mesterséges városi centrum, Miskolc (egyik) origója.
A fotók forrása (sorrendben): Farkas Gyula, B–A–Z Megyei Levéltár, Ötvös Zoltán, Karlaki Orsolya gyűjteménye
A villanyrendőr mint egy speciálisan miskolci fogalom és helyszín, többgenerációnak szolgált alapvető tájékozódási pontként, s még inkább találkahelyként. Randevúk helyszíneként is alapvető, de találkozgattak/találkozgatnak itt baráti társaságok, lázadó zenekarok tagjai, osztálytársak és kollégák, a legkülönfélébb csoportosulások a város társadalmi életének szinte minden szintjéről. Találkozunk este a Villanyrendőrnél! Vagy rövidebb formában: Holnap a Villanynál! – milliószor elhangozhatott már e formula így vagy úgy. Ide jártam találkozni 20-30 éve és manapság is, és valószínűleg az is általánosélmény, hogy mindketten (vagy többen) várakozunk két különböző ponton, egymást várva, feleslegesen, mivel eléggé kiterjedt és zegzugos területről van szó: a nevezetes sarok mellett a villamos és buszmegállók és környéke, sőt, a szemben lévő oldal is (a pontosítás, vagyis a valamikori sarki óra alatti területre való szűkítés minden bizonnyal épp erre a problémára volt jó megoldás).Mit jelent, mi mindent jelenthet a Villanyrendőr? Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy ilyen sokszor és sokat emlegetett, ráadásul különös elnevezést viselő várositér sűrű jelentést kell hordozzon magában. A találkozóhely funkciójából adódóanvitathatatlanul a szabadságot, a fiatalságot, a szerelmet jelenti a városlakóknak, netán a dorbézolás, a bulizás és a kamaszkori balhék élménye kötődik hozzá. Összegfoglalóan a megszokott hétköznapi társadalmi kötöttségektől való feloldódás, sőt, a társadalmi normák alóli kilépés lehetőségét is magában hordozza, mint mindenféle társas összejövetelek, szerelmi történetek, tivornyák kiindulópontja, startmező egy, a megszokottól eltérő párhuzamos világ szabályrendszerébe, amely talán útvesztőül, talán vigaszul szolgál. Az ’electric policeman’ tükörfordítás (külföldiek kérdésére szánt válaszként) esete élesen mutatja, mennyire sajátos fogalomról van szó…
A valamikori, Villanyrendőrnél található hatalmas térkép, mely az A Célváros
A kötet megvásárolható online az Átjáró Boltban, a Régiségvásáron minden hónap első vasárnapján (Átjáró pult // CéLVáRoSi CuCCoK), vagy egyéb rendezvényeken, illetve egyeztetett időpontban a Technika Házában található raktárunkban.
Hamarosan megvásárolható lesz a Zöld Sárkány teaházban és az Antik Art caféban (a régi Központi Antikvárium helyén) is!
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
ÉS-szilánkok 1.2: Műszakváltás a Célvárosban – Vasgyár
Vörös (?) téglafalak
…Faramuci helyzet, hogy az egykor csodált, mintalakótelepnek aposztrofált vasgyári kolónia ma a város legrosszabb hírű részei közé tartozik, pedig építészeti igényessége jobb sorsra predesztinálná… A vasgyári kolónia (egykor Diósgyőr-Vasgyár) egységes képe egyre inkább eltűnőben van; a különböző, a valamikor rétegzettséget is kifejező részeiben más-más mértékű a változás és leromlás. Az épületek jó részének bevakolták a falait, illetve hozzáépítettek újabb helyiségeket, eltüntetve ezáltal annak eredeti, karakteres jellegét (miközben a kolónia utcáinak jó része helyi védettség alatt áll).
Mivel a korszerűsítés, az évtizedek óta szükséges komfortosítás jórészt elmaradt, az ott élő lakosság lakhatási viszonyai elmaradottak, helyenként katasztrofálisak. E leromlási folyamattal párhuzamosan a lakosság kicserélődött az utóbbi évtizedekben: egyre több régi lakó költözött el vagy halt ki a kolónia utcáiból, helyüket a korszerűtlen és olcsó lakásokba szoruló szegény, javarészt roma lakosok foglalták el. Mára több „cigánytelep”, illetve telepszerű rész is kialakult, miközben a városban élők megítélése majdhogynem egyöntetűen negatív, elítélő: a kolónia eltörlendő viskók sokaságaként tűnik fel, a városrész történeti és kulturális örökségvédelmi szempontból kiaknázatlan értékeit figyelmen kívül hagyva.
Sajnos a Diósgyőr-vasgyári kolónia bemutatását nem lehet némi múltba révedés nélkül megtenni, mert jelenlegi állapotában a város inkább szégyenfoltként tartja számon, mint büszkeségként, pedig bő száz éve még korzózni jártak ide a polgárok az akkor még különálló Miskolcról.
Aki azonban nem a szokványos turistalátványosságokra kíváncsi és nem riasztja vissza egy terület kopottsága, elhanyagoltsága; aki nemcsak a mai lepusztultságot, hanem a még nagyon is felismerhető régi építészeti értékeket is képes meglátni, az biztos, hogy jól jár, ha egy fél napot erre a városnegyedre, annak megismerésére szán egy kisebb városi túra keretében.
Ma ez a hatalmas terület az őt megillető komplex védelem helyett végveszélyben van…
Az idézett szöveg eredeti változata ebben a kötetben jelent meg
ÉS-szilánkok 3.1: AVASI MACSKAKÖVEK / Variációk Avasra
Avagy hogyan lett a Szent György-hegyből Avas-déli lakótelep, az avasi szőlőhegyből „mumus” és miskolcikumok tárháza egyszerre? – az avasi domb név- és fogalomváltozásai
Fotó: Osztie Tibor
Szőlőhegyből előbb Kádár-kori panelrengeteg, betondzsungel lett az Avas, majd a „Dél” megnevezést elveszítve avasi lakótelep, végül csak pusztán Avas, hol elfedve annak sokszínűségét, ezzel együtt a Kisavast, újabban a Történelmi Avast/Ó-Avast és egyéb avasi városrészeket, térségeket, hol meghagyva, akár ellentétes előjellel, egyfajta furcsa, kaotikus párhuzamosságban.
Az ÓAVAS kifejezés azóta feltűnt több, a pincesorokon tartott rendezvény hivatalos programajánlójának térképén, ám sajnos teljesen rosszul, az általam javasolt koncepciót félreértve, és igazi fogalmi, topográfiai zűrzavart okozva. A megnevezés a Kisavas–Mélyvölgy–Nagyavas pincesor-hármasság és néhány kapcsolódó térség (Horváth-tető, Avasi kilátó, Avas-tető) összefoglaló neve helyett a Nagyavas keleti oldalára (az Avasi templom és temető, illetve a Mélyvölgy közötti néhány pincesorra) és az úgynevezett amfiteátrumra vonatkoztatva jelent meg, ami mellett további teljes képzavarként „Nagyavas” megnevezéssel a Nagyavasi pincesorok helyett a pincesorok temetőn túli részét jelölték a Horváth-tetővel és az Avasi kilátóval együtt.
Tehát még egyszer: Ó-Avas = Történelmi Avas! Továbbá: Avas ≠ Avasi lakótelep!
… Érdekes, hogy a leegyszerűsítő és degradáló Avas-képzettel („AVAS egyenlő gettó”) párhuzamosan lett újra divat a Történelmi Avas/Ó Avas, mely így eleve, önmagában is ellentmond az előbbinek. Mégis, a jelek szerint bizonyos körökben nagy népszerűségnek örvend ez az új AVAS-képzet, önsorsrontó és keménykedő voltával (egyfajta laza, gettóharcos életérzést kölcsönözve), a mémek és a divat szintjén (pl. AVAS feliratú sapkák és divatáruk), a stand up hazai színvonalán, de megjelenik – más formában persze – intézményi szinten is.
Az Avasból tehát mumus lett, valamiféle negatív és félelmetes erő által megszállt fertő, Mordor, ami egyúttal identitásképző elemként és divatként is működik valamiféle önironikus módon, búsongva és ugyanakkor keményen, az időközben szállóigévé lett „Sorsod Borsod” kifejezés szellemében. Egyszersmind újra divattá vált a miskolcikumok tárházát is kínáló Történelmi Avason/Ó-Avason pincét vásárolni (és akár bort termelni), szórakozni járni a pincesorokra az egyre többféle és egyre gyakrabban előforduló, változatos színvonalú rendezvényekre. A szakmailag jól átgondolt és kulturális programkínálatában is sokrétű Avasi Borangolás immár kamaszkorba lépett, a programkínálata kevésbé igényes (már hosszú évek óta), mára, 2025-ben sokakat elriaszt „a pincesorok posztmodern mulatós rátarti rongyrázós szelfizős arca” – a zenei kínálatban az utcazenészek, népzenészek, előadóművészek, kisebb-nagyobb koncertek mellett/helyett például egyre nagyobb arányban jelentek meg DJ-k, akik közül egyre többek képzettsége és hozzáértése is megkérdőjelezhető, és nem csak a silány zenei
választék miatt; míg több más rendezvény eleve kisebb térségre és/vagy szerényebb célokkal indult. Az igényes kulturális programok és zenei előadók műsora nem fog elriasztani senkit egy bejáratott, népszerű rendezvénytől, nem úgy, mint az egyre silányabb, igénytelenebb zenei paletta (ezen a ponton szokás arra hivatkozni, hogy „erre van igény” – de ki szerint? Ezen érv alapján tehát a szervezők úgy vélik, hogy a miskolci közönségnek nincs ízlése, pontosabban ez a zenei ízlés olyan, amilyen…)
ÉS-szilánkok 1.1: Műszakváltás a Célvárosban – Pereces
PTK-FTC 3:0!
Egy legenda nyomában: a Fradi-verő, kapufatörő PTK. Az összedőlt kapufa legendás története – ezen a napon, április 20-án történt, 1947-ben:
Kertesi, a nap hőse újabb gólt vágott, illetve fejelt Henni kapujába. A nagy lendület Kertesit bevitte a kapuba, ott a hálóba fogózkodott, hogy meg tudjon állni. Nagy reccsenés hallatszott erre és ha Forgács el nem rántja a góllövőt, akkor az eltört és bedűlő kapufa rázuhant volna…” – írja a Képes Sport tudósítója1947-ben…
A kötet megvásárolható online az Átjáró Boltban, a Régiségvásáron minden hónap első vasárnapján (Átjáró pult // CéLVáRoSi CuCCoK), vagy egyéb rendezvényeken, illetve egyeztetett időpontban a Technika Házában található raktárunkban.
Hamarosan megvásárolható lesz a Zöld Sárkány teaházban és az Antik Art caféban (a régi Központi Antikvárium helyén) is!
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
📓 Ha a hatvanas évek művészi értékeire gondolunk, akkor nem az építészet jut először eszünkbe. Inkább a Táncdalfesztivál örökzöld dalai, a nosztalgikus könnyűzene. Az úgynevezett „nagy generáció” együtteseit és slágereit legtöbben ismerjük, még akkor is, ha nem éltünk akkor. Igaz, persze, vannak, akik kicsit máshogy látják a kor zenei világát is. A Kispál és a borz így énekel például: „Jó, hogy vége a 60-as éveknek, és nem jön újra el!”
Sokan így látják a kor építészetét is. Zsákutcának tartják, a falanszterszerű iskoláival, a sematikus és a hagyományokhoz nem kötődő panelrengetegeivel, fásult városközpontjaival és persze a Kádár-kockákkal együtt. Innen nézve úgy tűnik, az acél és vasbeton elterjedésével párhuzamosan környezetünkön úrrá lett az építészeti egyhangúság. De valóban csak en – nyit ér a korszak építészete? Úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha képesek vagyunk objektíven elemezni ezt az építészeti korszakot, megérteni és meglátni benne a pozitív vonásokat, megőrizni értékeit, és természetesen tanulni hibáiból.
Alapvetésnek tartom, hogy a ’60-as és 70-es évek építészete önmagában nem értelmezhető, valójában egy sokkal hosszabb, az 1920-as évek végétől a rendszerváltásig tartó folyamat szerves része ez a korszak, így ahhoz, hogy megértsük, néhány szót kell ejtenünk a modernizmus kezdeteiről is. A modernizmus a 20. század legmeghatározóbb stílusirányzata, mely gyökerestül forgatta fel az építészetet és máig meghatározó gondolatokat vetett fel. Az építészet állandó dilemmája, az esztétikum és funkcionalitás feszültsége új irányt vett… 📓 Lánszki Regő: Az 1960-70-es évek magyar építészete. Modern60., Átjáró Könyvek 8.
VÁROS – ÉPÍTÉSZET – MISKOLC – TÁRSADALOM – CÉLVÁROS – KÖZÖSSÉG – KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG – MŰSZAKVÁLTÁS
🏰🍻🎺 Bányász és Kaláka – Kaláka és Bányász
📘 ÉS-szilánkok 2.4: Kulcs a nyakban
Tizenéves kisiskolásként szembeötlő volt, ahogy megjelentek a belvárosban vagy Diósgyőrben az idegenek. De nem ám egy csehszlovák filmsorozatból kilépő, zseléevő, Lada Nivával közlekedő földönkívüliek voltak ők! Nagykabátos, hosszú hajú vagy mezítlábas alakok, akik a vár környékén gyülekeztek Kaláka fesztivál idején, a Bányász kocsma udvarán és kertjében mulatoztak, amely egy sajátos mini-Woodstock-búraként sejlett fel például az 1-es, 101-es vagy 101B-s buszról nézve. Valahogyan mégsem csak idegenek voltak ők! Egy másik világból érkeztek, puszta jelenlétük túlmutatott az általunk ismert hétköznapok határain…
Néhány év múlva, a ’90-es és 2000-es években már érdeklődőként és fizető vendégként (vagy potyázóként) én is részese lettem a forgatagnak, a fenti várszínpadon vagy a várároknál mindig akadtak izgalmas koncertek, sok ismerős és ismeretlen színes egyvelegében oldódtunk fel a diósgyőri délutánokon és éjszakákon. A Bányász még egy jó darabig működött, de már csak árnyéka volt korábbi önmagának, egy kellemes kerthelyiség, a kert végében egy időnként lemeszelt, rettenetes szagokat árasztóvályú-piszoárral, és persze igencsak kedvező árakkal. A végsőkig eljártunk a Kaláka Folkfesztiválra, azaz 2011-ig (aztán átkerült Egerbe a rendezvény), bár az utolsó néhány év már méltatlanul gyengére sikerült, addigra a Borsodi Fonó jóval szerényebb programja is képes lett (nagyjából) lekörözni. A legtöbb – a Diósgyőri várral kapcsolatos – koncertélmény persze a Kalákához kötődik, de volt ott például Dixiland Fesztivál is néhányszor, és egyetlen alkalommal, a számomra talán legemlékezetesebb Orient Fest 1996 körül. Ez utóbbin a Makám lépett fel még a régi, instrumentális zenét játszó felállással (Közelítések és Divert Time Into lemezek), aztán a VHK következett a zivatarosnyári éjszakában, így – villámlások közepette – Grandpierre sámántáncszerű ösztönzenéje különös, transzszerű hatást váltott ki…
📘 ÉS…
Részletek az “És… Műszakváltás a Célvárosban…” című kötetből.
ÉS-szilánkok 3.1: AVASI MACSKAKÖVEK / Variációk Avasra
Avagy hogyan lett a Szent György-hegyből Avas-déli lakótelep, az avasi szőlőhegyből „mumus” és miskolcikumok tárháza egyszerre? – az avasi domb név- és fogalomváltozásai
A „Diósgyőr eltűnőben?” projekt célja, hogy közösségi alapon dokumentáljuk és láthatóvá tegyük Diósgyőr gyorsan átalakuló épített és kulturális örökségét, még mielőtt az végleg eltűnne. A kampány során helyi emlékeket, fotókat és történeteket gyűjtünk, amelyekből egy közös „emlékezeti térkép” rajzolódik ki. Fő programunk a Diósgyőri Piknik közösségi esemény, valamint az Utánam, srácok Diósgyőrbe! (Miskolci Útikalauz 7.) kötet kiadása….
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
Koós István miskolci szerző képregényfüzete, az Emlékezet városai hamarosan elérhető az Átjáró Boltban, továbbá a MiskolCON képregényfesztiválon az Átjáró pultjánál szombaton!
Miskolci képregénycsík (comic script) mintákkal ellátott szatyron szintén hamarosan elérhetők az Átjáró Boltban, továbbá a MiskolCON képregényfesztiválon az Átjáró pultjánál szombaton!
Továbbá hasonló mintákkal pólók is rendelhetők!
Ott, ahol a hatos megáll Pereces képregény-kiállítással is készülünk!
🐱 Száz macska meseösvény: 🐱🐱 🐱 Gyűjtsd a cicákat és válaszold meg a három kérdést ajándékért cserébe (interaktív meseolvasó gyűjtőjáték kicsiknek és családoknak)
🐱 Száz macska meseösvény szombaton a MiskolCON képregényfesztiválon és vasárnap a Miskolci Gyermeknapon!
🐱🐱Nyaù!
📕🧢👕 Átjáró-HÁZ fényesvölgyi zsákbamacskával, kitűzőkkel, matricás füzettel, Kalandos Fényesvölgy társasjátékkal és egyéb foglalkoztató feladatokkal, továbbá CéLVáRoSi CuCCoKkal – gyerekméretekben is!
Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
Jézus kútja – Alsó sor – Móra lépcső – Középső sor – Felső sor és a Móra kilátópont – Avasi temető és a Latabár-kripta – Polgármester-pince – Horváth-tető – Avasi kilátó
A program díjmentes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni az atjarok@gmail.com címen lehetséges.
Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy elkészülhessenek a tervezett új átjárós kötetek és folytathassuk munkánkat.
Licitáljatok, szerezzétek meg a kuriózumnak számító Átjárós köteteteket és sorozatokat, köztük a teljes PFM! A bevétel teljes egészében az egyesület működését és új kiadványainkat támogatja.
*
*
*
*
Tételek:
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.1. PFM-30 A Privát Félmúlt Miskolcon sorozat 30 dedikált kötete! A 30. jubileumi számmal búcsúzó PFM sorozat összes kötete egy csomagban.
Induló összeg: 30.000 Ft
*
*
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.2. Célváros Az A Célváros című képeskönyvünk utolsó, keménykötéses dedikált példánya!
Induló összeg: 10.000 Ft
*
*
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.3. US Az Utánam, srácok! Városi Túrák című sorozatunk 6 kötete! (az 1, a 3. és a 4. szám kifogyott, már nem kapható!)
Induló összeg: 10.000 Ft
*
*
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.4. Átjáró. Az Átjáró folyóirat 1-6., és az Átjáró könyvek sorozat 1-9. száma!
Induló összeg: 24.000 Ft
*
*
⚡️ Az árverés részletei ⚡️
* AZ ÁRVERÉSEN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELE AZ ALÁBBI PONTOK ELFOGADÁSA!
Az árverés 2025. december 11-én 12.00 órától indul, és 2025. december 22-én 19.30-ig tart. Induló összeg: I.1-es tétel. 30.000 Ft; I.2-es tétel: 10.000 Ft; I.3-as tétel: 10.000 Ft; 1.4-es tétel: 24.000 Ft.
Licitlépcső: min. 1.000 Ft (maximum nincs).
Licitálás e-mailben: az atjarok@gmail.com címre is küldhettek licitet! Licitálás Facebookon: az EREDETI posztnál kommentben lehetséges az ajánlott összeg beírásával:
Az anonimitás megőrzésére a lehetőség adott, ezt privát üzenetben jelezzétek!
Kérjük, tartsátok tiszteletben a licitáló társaitokat, és ne “offoljátok” oda nem odaillő kommentekkel az árverést, köszönjük!
*
*
A nyertes az alábbi számlaszámra utalja a nyertes összeget: Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Közhasznú Egyesület 11103901-19331571-36000001, CIB Bank Közlemény: adomány A nyerteseket kérjük, hogy a zárástól számított 3 napon belül utalják át a
nyertes összeget a lent megadott számlaszámra, majd küldjék el a
bizonylatot az atjarok@gmail.com címre.
*
A bevételt az egyesület közhasznú tevékenységére fordítjuk! Köszönjük a megértést! Köszönjük a segítségeteket előre is!
Új sorozatot indítottunk! Az eddigi, bő 18 éves tevékenységünk során több kutatást végeztünk, amelyek során számtalan privát és egyéb fotó és dokumentum gyűlt össze. Ezek nagy része eddig a fiók mélyén lapult – most azonban elővesszük őket, és megosztjuk az „Átjáró” archívum elfeledett pillanatait. A FIÓK TITKAI sorozatban hétről hétre olyan képeket mutatunk be, amelyek nemcsak emlékeket idéznek, hanem betekintést adnak a városunk múltjába és rejtett történeteibe.
–
A FIÓK TITKAI // Dosszié III.: Műszakváltás/001 akta
Ismét csatlakoztunk a nemzetközi Kulturális Örökség Napja rendezvénysorozathoz! Ismét az Avasra indulunk majd, ám ezúttal a Nagyavas pincesorait járjuk be.
Egy szőlőhegy metamorfózisa: a mezőgazdasági hasznosítás és a borkészítés eltűnése után hogyan él tovább a pincesor mint kulturális örökség? Az eseményen megnyíló borházak betekintést engednek egy archaikus városrész XXI. századi realitásába: gondok és örömök, az avasi jövő kilátásai…
Jubilál a mozi Miskolcon: URÁNIA 100 mozitörténeti séta
Gyülekező: a Centrum előtt 17 órakor!
***
HÁTTÉR:
Száz évvel ezelőtt, az Uránia Filmszínház csillogó új kultúrpalotájaként 1925-ben nyílt meg a közönség előtt Miskolc első olyan épülete a Rákóczi utcában, melyet eleve és kizárólag mozinak terveztek (építész: Árva Pál 1887–1935) és mindmáig őrzi eredeti funkcióját!
***
KORÁBBAN:
Cinefest21. URÁNIA 100
2025. 09. 06. szombat
***
Kapcsolódó sorozatunk: A FIÓK TITKAI: elfeledett képek az átjárós archívum mélyéről
Száz évvel ezelőtt, az Uránia Filmszínház csillogó új kultúrpalotájaként 1925-ben nyílt meg a közönség előtt Miskolc első olyan épülete a Rákóczi utcában, melyet eleve és kizárólag mozinak terveztek (építész: Árva Pál 1887–1935) és mindmáig őrzi eredeti funkcióját!…
Események:
Kapcsolódó sorozatunk: A FIÓK TITKAI: elfeledett képek az átjárós archívum mélyéről
Támogasd Átjáró Könyvek sorozatunk új köteteinek kiadását!
???? Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja a tervezett kötetek befejezését, támogasson minket!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheti meg:
Kedves Barátunk / Partnerünk!
A 2025-ös év nyárzáró eseményeként, a szüreti szezon kezdete előtt szeretettel meghívunk az első alkalommal megrendezésre kerülő Mélyvölgyi Nyitott Pince Napra:
Időpont: 2025. augusztus 30.
Helyszín: Mélyvölgyi pincék – Zsolcai sor, Béka tér, Arnóti sor (Gonda Borászat) közötti terület
Programok
13:00 – Mélyvölgyi pincék zászlóavató ünnepsége – Vécsi pince előtt
14:30 – Az Avas Grand Burger kóstoló és vásár
(Zsolcai sor 172.) Szentimrei Családi Pince, Hot Wheels burger
Bükki borok felhasználásával készült (Gallay Genus, Gonda Zen-City)
15:00 – UTÁNAM, SRÁCOK, Mélyvölgyi Pince- és Determinál installációtúra:
Tóth pince, 100 m-es pince, Vécsi pince, Gonda pince, BRS – pincénként 1 pohár bor
Gyülekező: Béka tér
16:00 – Dalárda – Béka tér
18:00 – Nyárzáró tűzgyújtás: Magyar Gyula (bogácsi tárogató és harmonika) – Gonda Borászat
18:30 – Avasi Alap zárása és összegzése
19:00 – 00:00 – Béka tér: DJ (Gyöngyösi Zoltán)
19:00 – 00:00 – DJ Suta – Gonda Borászat
Gasztronómiai élmények
• a borok mellé a Béka téren a Hot Wheels burgerek
• a Gonda Borászatnál Kiss Gergő parádés pizzái várják a vendégeket
• a kávékedvelőket a Miskolc Gasztrohős specialty kávéi frissítik fel a délután folyamán
Hangulat és zene
A jó hangulatról és a zenéről többek között a Dalárda, Magyar Gyula és a DJ-k gondoskodnak.
Jótékonyság
A rendezvény ideje alatt jótékonysági borvásáron minden eladott palack bor után 1 palack ára a Miskolcért Közösségi Alapítvány – Avasi Alap számlájára kerül.
Családi programok
Kisgyermekkel érkező vendégeink az alábbi lehetőségek közül választhatnak:
• BRS: békagyűjtemény és borosüveg mécsestartók megtekintése
• Béka tér: népi fajátékok
• Átjáró-HÁZ: Célvárosi Cuccok és Átjárós kiadványok (Arnóti sor): Száz Macska Meseösvény – résztvevő pincékkel
• Gonda Borászat: buborékshow, kitűzőkészítés, társasjátékok és piknikezési lehetőség
A jó időt és a kellemes hangulatot garantáljuk – szeretettel várunk mindenkit!
Üdvözlettel:
A szervezők:
– Avasi Borospincék Mélyvölgyi Társasága
– Avasi Borút Egyesület
– Észak -Keleti Átjáró Egyesület
– Gallay pince
– Hot Wheels Burger/Szentimrei Családi Pince
– Miskolcért Közösségi Alapítvány
– Avasi Présház
– Vécsi Pince
– BRS Pince
– Tóth Pince
– Gonda Borászat
***
Támogasd Átjáró Könyvek sorozatunk új köteteinek kiadását!
???? Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja a tervezett kötetek befejezését, támogasson minket!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheti meg:
K. K: Akvamarin ego. Trieszt, Nápoly, Nizza (Átjáró könyvek 009.)
–
A gyűjteményes Milánó és a halálos Torinó után immáron felszabadult sorsválasztás… Ötvennél valamivel több rövid történet mediterrán kikötőkről, ahogyan innen, Miskolcról látszanak. Élővíz, napfény, égszínkék – tavasszal, vagy nyáriszünetben szezonálisan forgatható kötet, persze abban is bízunk, hogy az ősz és tél kilátástalan napjain reménykeltő életörömöt adnak a könyv lapjai.
Mottó – idézet neves francia történésztől:
„Világéletemben a Földközi-tenger szerelmese voltam, mint olyan sokan mások, akik északon születtek. Életemből boldogan szenteltem neki hosszú éveket – jóval többet, mint a fiatalságomat. Csak azt remélem, hogy valami ebből a boldogságból átsüt ennek a könyvnek a lapjain.” (Braudel 1996: 1.)
Várjuk az érdeklődőket a 13. Avasi Borangoláson! Pénteken az Avasi kilátónál leszünk (15 és 21 óra között), szombaton az Arnóti soron (13 és 21 óra között).
Átjárós kiadványok, zsákbamacska és dedikáló szerzők, a díjazott Célvárosi Cuccok (kilátós pólók és pulóverek, sapkák és szatyrok) kedvezményekkel!
Újabb elismerés: A Civil Udvar rendezvényén nekünk ítélte a zsűri az első díjat a Célvárosi Cuccok termékcsaládért!
NÉHÁNY ÚJDONSÁG:
CÉLVÁROSI CUCCOK:
gyerek pulcsi 3-13 éves korúaknak
AKCIÓK:
Dedikálás:
Vigyázat, dedikáló szerzők előfordulásának esélye viszonylag magas!
Kalandos Fényesvölgy zsákbamacska: a készlet erejéig!
Minden vásárló zsákbamacskát kap egy zsákbamacskát ajándékba az Elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből című mesekönyvünk után!
Ha esik az eső, és nem tudunk kimenni, hívjatok! Gyertek be raktárunkba, hívjon minket, s 10 percen belül a Technika Házában termünk!
06-30/085-4217, 06-20/328-5097
***
***
ÁTJÁRSZ velünk? Az Átjáró további működéséhez rád is szükség van! Légy támogatónk és önkéntesünk, csatlakozz hozzánk! Támogass egyszeri vagy rendszeres adománnyal!
Kedves barátaink, olvasóink, támogatóink! – az Átjáró könyvek 9. és 10. számának nyomdaköltségére gyűjtünk!
FRISS! KÖSZÖNJÜK AZ EDDIGI ADOMÁNYOKAT! Még 380.000 Ft-ra van szükségünk a kötetek megjelentetéséhez!
A hat számot megélt Átjáró folyóirat (2013-2016.) egyfajta folytatásaként 2019-ben indult az Átjáró könyvek sorozat. A 8. szám már elkészült, sőt, a 9. é a 10. is majdnem készen van, ám az egyre nehézkesebb financiális háttér miatt egyelőre nincs elegendő forrásunk a kiadáshoz – ehhez kérjük a segítségeteket!
Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja a tervezett kötetek befejezését, támogasson minket!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheti meg:
11103901-19331571-36000001
Észak-Keleti Átjáró Egyesület (közlemény rovat: adomány, Átjáró könyvek)
***
Állj mellénk 1%-kal!
Az Átjáró további működéséhez rád is szükség van! Támogasd az Átjáró egyesület tevékenységét az adód 1%-ával!
Örömteli és aggasztó egyben, amikor kifogy egy-egy kötetünk: örülünk nyilván, mert elkelt, gazdára talált nem is kevés kötet, remélhetőleg másoknak is örömöt okozva, másrészt persze gondot is jelent, mert a vásározós pultunkon nem tudjuk további érdeklődőknek kínálni…
Ezúttal sikerült a II-s (fekete) kötet bővített kiadása, így újra tudjuk párban árusítani a két képes albumot!
A II-e kötet ára: 5600 Ft (2025 májustól)
Bevezető áron 2800 Ft/darab + az I-es kötet AJÁNDÉKBA!
Az A miskolci modernizmustól New Yorkig – Bőhm Viktor építészete c. könyv szerzőjével, Dr. Lovra Évával beszélgetünk a Kós házban a Bőhm Viktor életmű és a filmbeli Tóth László történetének párhuzamairól, a film valószerűségéről, és a valóság filmszerűségéről.
Időpont: 2025. IV. 4., 17.00
Beszélgetőpartner: Tóth Viktor építészmérnök (és bárki, aki beszáll).
Az esemény a film előzetes megnézése nélkül is élvezhető.
Ha esik az eső, és nem tudunk kimenni, hívjatok! Gyertek be raktárunkba, hívjon minket, s 10 percen belül a Technika Házában termünk!
06-30/085-4217, 06-20/328-5097
ÁTJÁRSZ velünk? – Támogasd az Átjárót! Az egyesület további működéséhez rád is szükség van! Légy támogatónk és önkéntesünk, csatlakozz hozzánk! Támogass egyszeri vagy rendszeres adománnyal!
ÁTJÁRSZ velünk? Az Átjáró további működéséhez rád is szükség van! Légy támogatónk és önkéntesünk, csatlakozz hozzánk! Támogass egyszeri vagy rendszeres adománnyal!
Mindezeken túl új, Utánam, srácok! feliratú, a filmbéli villamost ábrázoló pólókat és szatyrokat készíttettünk a jubileum örömére! Emellett egy újabban egyre népszerűbb, egyszerű kilátós mintával nyomott lila póló is készült többféle árnyalatban…
A lila póló, egyszerű kilátós nyomattal, sötétlila nyak és ujjrésszel sajnos kifutó modell (már a nagykerben sincs minden méret), de az elérhetőkből rendeltünk: L,XL és XXL méretben elérhető. Egy hasonló lila póló (köríves kialakítás nélkül) XL és XXL, míg egy padlizsánlila S méretben elérhető!
Két új színben – bordó (berry), és kék (heather blue) neon-sárga zsinórral – viszont többféle méretben is elérhető, ajánljuk mindenkinek, nagyon jól festenek!
A vásárlás a megszokott módon működik: megejthető online, vagy személyesen a helyi vásárokon.
Indulás: 2024. IX. 21. 17:30, Jézus kútja (Avasalja utca 1.)
Útvonal: Nagy-Avas Alsó- és Középső sor, Móra-pince – Nagy-Avas Felső sor – Avasi templom és temető (szakértőnk: Bereczki Zoltán építész, műemlékvédelmi szakmérnök) – Mélyvölgyi pincesorok
Érkezés: Gonda-pince, pincelátogatás
Filmvetítés a Gonda-pince udvarán 19.30-tól:
Svájc az Avason (8′) / Avasi templom (14′) / Csodalift (20′)
NYERTESEINK: Krisztiánné Lengyel Ágnes, Sánta József, Ruha Tímea, Balog Krisztina, Antal Dénes, Szathmári Anna, Márton Áron, Hajduné Mariann, Vajda Tímea.
Játékosaink a nyereményükről hamarosan értesítést kapnak!
US-50 KVÍZJÁTÉK
US-50: kereken ötven éve forgatták az Utánam, srácok! filmsorozatot (részben) városunkban!
A jubileumok, a kerek számok időszakát éljük, ennek örömére kvízjáték-sorozatot indítottunk. Több héten át különféle témákban várjuk a helyes válaszokat, nyeremények fejében. Most az 1974-es (1975-ben bemutatott) tévéfilm van napirenden.
A Jubileumi CineFest Otthonunk Miskolc programjában lesz látható a nemrégiben elkészült Csodalift című kisfilmünk, mely szokásunkhoz híven egy kis költségviselésű közösségi kisjátékfilm! A szeptember 8-ai blokkban Kerényi László Kilátó című dokumentumfilmje is megtekinthető lesz, több Átjárós vonatkozású jelenettel.
Várjuk az érdeklődőket szombaton egy bicajos túrára az Utánam, srácok! tévésorozat szereplővel!
A cél: bejárni az 50 évvel ezelőtti forgatás helyszíneit, pontosabban az egyik jelenet – helyszíneit: Pocakos bicikliútját, mely egy izgalmas filmes montázs… De erről bővebben majd szombaton!
Találkozó: 9.30, a kisvasút-állomás mögötti téren
Indulás: 10.00-kor
– megállás a Palotaszálló előtt (fotózás az Ikarus 31-es veteránbusszal és az 1975-ös filmsorozat színészeivel)…
Online lehet licitálni 17-ig. Az árverés utolsó szakaszában személyesen, a Bükki Borok Napján megy majd a licit 19.30-kor Sándor Zsolt pincéjében 17-én, 19.30-tól (Miskolc, Arnóti sor 115.)
A sajnos egyre gyakrabban emlegetett, és egyre nehezebb financiális háttér miatt kérjük a segítségeteket!
Licitáljatok, szerezzétek meg a kuriózumnak számító Átjárós köteteteket és a teljes PFM-sorozatot, és ezzel támogassátok az egyesület működését!
Tételek:
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.1. PFM-30 A Privát Félmúlt Miskolcon sorozat 30 dedikált kötete! A 30. jubileumi számmal búcsúzó PFM sorozat összes kötete egy csomagban.
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.2. A Célváros Az A Célváros című képeskönyvünk utolsó, keménykötéses dedikált példánya!
ÁTJÁRÓ ÁRVERÉS 1.3. US Az Utánam, srácok! című képeskönyvünk utolsó, keménykötéses dedikált példánya!
AZ ÁRVERÉSEN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELE, AZ ALÁBBI PONTOK ELFOGADÁSA! — Az árverés 2024. július 26-án 20.00 órától indul, és 2024. augusztus 17-én 20.00-ig tart. — Induló összeg: I.1-es tétel. 30.000 Ft; I.2-es tétel: 6.000 Ft, I.3-as tétel: 6.000 Ft;
1.4-5-6-os tételek (VIII.17-én): 4500 Ft/palack. — Licitlépcső: min. 1.000 Ft. — Licitálás Facebookon: ITT AZ EREDETI posztnál kommentben lehetséges az ajánlott összeg beírásával:
— Licitálás személyesen: két rendezvényen további licitálás lehetséges személyesen is: július 26-án, 20.00 órától a Grizzly, illetve augusztus 17-én 19.00 órától a Bükki Borok Napja rendezvényen! — Licitálás e-mailben: az atjarok@gmail.com címre is küldhettek licitet! — Az anonimitás megőrzésére a lehetőség adott, ezt privát üzenetben jelezzétek!
— Kérjük, tartsátok tiszteletben a licitáló társaitokat, és ne offoljátok szét nem odaillő kommentekkel az árverést, köszönjük! — A nyertes az alábbi számlaszámra utalja a nyertes összeget: Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Közhasznú Egyesület 11103901-19331571-36000001, CIB Bank Közlemény: adomány — A majdani nyertes a zárástól számított 3 napon belül elutalja az összeget a megadott számlaszámra, majd az erről szóló bizonylatot az atjarok@gmail.com címre elküldi – a bevételt az egyesület közhasznú tevékenységére fordítjuk!
Köszönjük a megértést! Köszönjük a segítségeteket előre is!
Kedves barátaink, olvasóink, támogatóink! – a Privát félmúlt Miskolcon sorozat 30. számának nyomdaköltségére gyűjtünk: 350.000 Ft SZÜKSÉGES A KIADÁSHOZ!
Az egyre nehézkesebb financiális háttér miatt egy időre szünetre kényszerül a Privát félmúlt Miskolcon című sorozatunk. Huszonkilenc füzetet adtunk ki eddig, készen van a harmincadik kézirata. Jó lenne kerek számmal várni a jobb időket, feltétlenül meg szeretnénk jelentetni még – egyelőre az utolsónak tűnő – harmincadik PfM füzetet, ehhez kérjük a segítségeteket!
Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja projektünk munkálatainak befejezését, támogasson minket! Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheti meg:
A sorozatunk legújabb túrája során Miskolc egy kevésbé
ismert zöld övezetében, a komlóstetői erdőben jártunk. Ahogyan az előzőekben
is, itt is a túra célja nem csupán a környezet felfedezése volt, hanem hogy
megosszuk egymással saját világunkat, emlékeinket és érzéseinket, amit a város
kelt életre bennünk.
Komlóstető az ’50-es évektől kezdődően épült fel, ahova a
gyári dolgozók költöztek be, a közelsége miatt. A Szántó Kovács János utcai
családi házak mögötti szakaszon hétvégi házak húzódnak, s két lépés és már a
Bükkben is vagyunk.
Jártunk Poklos-tetőn, ami az egyik kedvenc helyünk. Sokat
gyakoroltam, mire megtanultam kiejteni, de itt egy 25 hektáron elterülő
érintetlen lejtősztyepp rét található, amelyet kevesen ismernek. 350 m
magasan van, innen az egész város körben látható, Tapolcától az Avason át
Bulgárföldig.
A Mexikóvölgy felé vezető szakaszon csatlakozott hozzánk egy
magát sétáltató kutya (Sprint, vagy Pedro, de lehet hogy Tappancs), így háromra
nőtt a kutyakísérőink száma.
Ezt itt Poppy
Mexikóvölgyi kőbánya
A kőbánya látványa furcsa és megfogalmazhatatlan: nem
nevezhető szépnek, az emberi természetrombolásra emlékeztet, mégis lenyűgöző
science fiction hangulatot áraszt. A Kőbánya egyik legmagasabb pontjáról még az
avasi kilátó is látható. A kőbányából Galya-tető felé haladó ösvény végén
láttunk meg a fába belenőtt táblát, mely szerint a idegeneknek belépni tilos.
Már késő volt.
Galyatető szintén egy lejtősztyepp rét, bár kisebb méretű,
mint a Poklostetői. Innen a kilátás Miskolc-Tapolca, Kisgyőr irányába szintén csodálatos.
Megnéztük még a Szép telket, amit mi neveztünk el annak, de
ezzel nem vagyunk egyedül. Sokan járnak oda a panoráma miatt, leülni a rozoga
padra, hiába magántulajdon. A legnyugodtabb hely, amit ismerek a városban,
feltölt, elkápráztat és mindig arra emlékeztet, hogy a világ talán legszebb
helyén élek. 😀
(Egy téli kép a Szép telekről, a bájosan rozoga paddal.)
Visszatérve “A mi kertünkbe” ettünk kolbászt,
szalonnát, házi májpástétomot házi kenyérrel, s tervezgettük a folytatást. Lesz
még! Gyertek!
Új sorozatot indítottunk! magunknak, magunkról, és hátha érdekel másokat is…
Közös élményünk a város. Emlékeink és érzelmeink most és általunk, az előttünk élők tapasztalataival, ránk hagyott tárgyaival, városával. Adott életkoron túl érdemes lehet előkészíteni a baráti együttléteket. Privát félÚT Miskolcon: valaki közülünk invitál bennünket megmutatni helybéli mikrovilágát, mesél nekünk az utcáiról, esetleg behív az otthonába…
Privát félÚT Miskolcon. Második fejezet, 2024. január 17.
Darázs Richárd
A Tapelágnál lakom, ahogy mondani szokás, és ahogy én is szoktam. A Testvérvárosok útja 8. alatt húztam le előbb kábé tíz évet (ideális helyszín volt az egyetemi évek alatt), majd – a Berekalja után – újra itt kötöttem ki. Néhány méterrel arrébb költöztem, addig tizenöt, azóta legalább húsz másodpercre a buszmegállótól. Talán ezért is van, hogy nem érzem magam avasinak, nem érzem otthonomnak a lakótelepet, hiszen nem nagyon kell behatolnom a sűrűjébe…
A másik ok: mert zsúfolt, mert nyomasztó és idegen. Én már csak tudom, pár évet éltem a II-es ütemben is, itt kezdtem el az általános iskolát is, pontosabban a valamikori Platán étterem szomszédságában, a valamikor Bokányi Dezső utca 32-ben, a fsz./2. alatt.
Így tehát mostani sétánk nyitányán a Platán előtt találkoztunk, aminek belsejében sosem jártam, és valószínűleg a környék legtöbb lakója így volt ezzel, mivel nem vált be az éttermekben ebédelő lakótelepi lakosok koncepciója az 1970-80-as években (később játékterem, majd bálásruha-üzlet nyílt a helyén). A néhány száz méterre található Ifjúság étterembe menzára jártunk fel a 42-es suliból, és ide kötődik életem első koncertélménye is, Halász „Jutka” lépett fel itt. A Platán mellé még két hasonló épületet húztak fel, egy ábécét (ma: Coop Platán), és egy zöldségest (jelenleg gyógyszertár); presszót, italboltot nem igazán találtunk annak idején – de persze az élet megoldotta és garázsokban, kisebb-nagyobb fabódékban, butykákban szépen elszaporodtak az avasi lakótelepen (is), a Platánnal szemben pedig egy faépületben nyílt meg a Papucs presszó.
A Platán mögötti játszótérről – ahol a ’80-as években sokat szaladoztunk – készült kép szürkesége letaglózó mai szemmel nézve, és nem csak a fák hiánya miatt, miközben akkor ez nem tűnt feltétlenül nyomasztó látványnak gyerekszemmel.
Hármas ütem
A Platántól fölfelé tekintve terül el a III-as ütem. Van róla emlékem, mikor még csak bokrok és füves tisztásokat találtunk erre, majd egyre sűrűsödtek az építkezések. Egy rokonom is lakott itt családjával a ’80-as évek elején, két kisgyerekkel, a főbérlővel egy lakásban. Bár éltek itt később – a ’90-es években – is ismerősök, haverok, barátnő (Andika, Vera, Nándi, Edina, Kati), alig-alig jártam arra… Aztán a 2010-es évektől élénkült fel valamelyest számomra ez a környék: Sityu és Ági a függőleges faluval, Krisztián és családja (a Privát félmúlt Miskolcon sorozat és az Avasi Disputa projekt égisze alatt), majd újabban Papp Dénes mint szervező és Sziklai Feri mint újabb szerzőnk révén…
Bokányi street
A Bokányi Dezső utcán laktunk pár évet nagynénémnél, akit Zsuzsókának hívtunk. A Hadirokkantótól (Hadirokkantak útjáról) költözött ide, gyerekként – bár az orvosok már lemondtak róla – túlélte a tbc-t, majd varrónő lett, és a lakótelepen egy pezsgő közösségi élet bontakozott ki a másfél szobás lakásában, ami maszek varrodaként, majd később, a ’90-es években pedig egyfajta magányos nők klubjaként is üzemelt.
Idilli pillanatok ugyanígy kötődnek ide, mint komor vagy éppen érthetetlenül zavaró emlékek, bandázás, foci a játszótéren, hintázás és kőhajigálás, szánkózás, egy osztálytársam Túró Rudiként való becézése-csúfolása, enyelgés szomszédlányokkal, műbunyó (én leszek Nevem Senki, te meg Ördög Iroj), kisgyerekként megszökés (a szomszéd lépcsőház lépcsője alatt megbújva), a felnőttek szilveszteri bulija (később magnókazettáról visszahallgatva), apám pedig nagyritkán feltűnt tartalékos szolgálatából… A felnőttek iróniája a lakótelepről (betondzsungel), hír egy környékbéli trafóház tetején játszó gyerek sokezer voltos balesetéről, szemgyulladás, miután az ívhegesztésben gyönyörködtem az ablakon át, rémtörténet a gyerekeit egy tízemeletes tetejéről ledobáló, majd halálra ítélt férfiről, az iskolaudvar mellett megbilincselt kmk-s csövesek (?), a fényes nappal mattrészegen és egy szál fecskében megjelenő férfiak sztorizása… Apránként felsejlett valami, megmutatta magát az élet a maga brutális valójában. A nyomasztóan túlzsúfolt és kaotikus betondzsungel és a korántsem idillikus valóság, valahogy így lehetne összefoglalni az avasi lakótelep élményét minden korábban említett kellemes emlékek ellenére.
A 42-es
Az I/13-as általános iskolai osztályba jártam, és úgy rémlik, volt még több osztály is az évfolyamunkon. Felváltva jártunk, délelőtt és délután, és minden második héten szombatonként is. Emlékszem Fecsire a napköziből, aki a már az akkor is nagynevű Fecske Csaba (a költő) fiaként verselgetett; egy farkát ledobó, elslisszoló gyíkra a közeli réten; egy ismerős fiúra, akit az anyukája elhívott, így rám bízta a bandáját; a kőkeményre fagyott kabátunkra, ami a csúszkálástól nemcsak jeges, de mocskos is lett, és ha úgy sikerült, hogy beleakadt egy kiálló gyökérbe, el is szakadt; a hógolyóval fejbe dobó „nagyra” (9-10 éves lehetett), aki áldozatát megsajnálva tutujgatni kezdett engem, és végül beismerte, nem is véletlen találat volt, majd az is kiderült, hogy attól még lehet kisdobos, mert hazudott nekem…
Sűrű háló
Az Átjáró az Avason az utóbbi 10 évben: kötetbemutatók és Panelsztori-beszélgetés az Avasi Közösségi Kávézóban; kama-kupák a Máltai Játszótéren és a Jezsuita gimiben; HELYIÉRTÉK online beszélgetések és kötetbemutatók a MÖSZ-ben, kamabemutatók az Avasi Tanodában, a Jezsuban és a Szemerében; a Tér-Kép Egyesület képzésén 2008-ban Bandival, a Thália valamikor pincérével…
Love story: ovis kapcsolat Ágival az Ifjúság mögötti tízemeletesben; bő egy év a Sályin Ritával ’95-96 körül, Edittel albérletek keringője mindhárom ütemen átívelően 2003-tól…
A „kohós” (az akkori kohóipari szakközépiskola diákjai) csapat ’91-92 körül: bulik és tablettás borok Misivel és Istvánnal, koncertek, bálok és Buga Jakab Ádámmal, Zolival és Bodnival…
Tapelág
Anno széles panoráma: Pesti út, Tokaj-hegy, a volt szeméttelep és a sínek, a város határa és az agglomeráció, újabban sikátorszerű kavalkád, graffitik, és a vidám szomszédok vihogása a szomszédos sörözőből…
Párszáz méterre gyerekkorom idilli és kevésbé idilli élményeitől sem azt nem érzem, hogy ugyanazon a lakótelepen élnék, sem azt, hogy közöm lenne ily módon a hegyhez. Hazafelé tartva szembesülnöm kell az I-es ütem ormótlan tömbjeivel, de épp hogy a pereméig kell jutnom, hogy feloldódjak lakásom mikrovilágában, például a dolgozószobámban, melyen macskámmal, Cirbolyával osztozom…
Éles kontraszt mindez. Az Avas peremén lakótelepi identitás nélkül, ugyanakkor az Avas más fertályainak mániákusként – az avasi kilátót több mint tíz éve vettük célba az egyesülettel (Észak-Keleti Átjáró), és lassan az avasi pincesorokon is meglesz a tízes, a sokféle program mellett Avasi Értéktár szerkesztőjeként is működöm, tavaly nyáron a sorozat XIX. számát mutattuk be.
Sétánk utolsó állomásaként a dolgozószobám tárulkozik fel: Átjárós kiadványokkal és nyomatokkal, plakátokkal a falakon, díjakkal és serlegekkel a polcokon…
Tízéves a városi túrák! Azaz tízéves volt nemrég, 2023 őszén…
Kissé megfeledkeztünk erről a remek évfordulóról, talán mert jó pár egyéb jubileummal is dolgunk akadt a közelmúltban: 2022-ben ünnepeltünk az Átjáró 15 éves fennállását, de az éven lett 10 éves a Privát félmúlt Miskolcon sorozatunk is. 2023-ban az avasi kilátó 60 éves születésnapjára fókuszáltunk (a januári Miskolc fényei után az augusztusi Kilátó-60, illetve a decemberi avatás kötötte le az energiákat). Mindezek mellett a Rock-50 évfordulóhoz is csatlakoztunk, illetve a Palotaszálló születésnapi programjába is beszálltunk.
2023 őszén lettünk tehát 10 évesek a városi túrák programsorozattal, míg a túrákra épülő kiadvány-sorozatunk 5. számát szintén most nemrég, novemberben mutattuk be egy kiliáni túrával összekötve. A 2013-ban induló Utánam, srácok! projektünk első túrái az avasi kilátót és a pincesorokat, illetve a Weidlich palotát vizslatták. 2014-ben további túrák következtek: a Villanyrendőrtől induló Tízezer lépés Miskolcon; a Weidlich-Udvar Napja; egy bortúra az Utánam Srácok Fesztiválon; és az első lakótelepi túránk a Győri kapuban. Az évk során jó néhány további túrát vezettünk az Avason, a pincesorokon, és/vagy a kilátóhoz, az egyik speciális az Avas Noir címet viselte. Gyakran kalandoztunk a belvárosban is, egy ízben az Artmagazin csapatával közösen (a Győri kapuban a Kollektív Házat és a vasgyárat is felkerestük), és Modern Miskolc túrák is előfordultak. Többször jártunk a Kiliánban, a vasgyárból indulva a Győri kaput is újra felkerestük egy rendhagyó, rendszerváltáshoz kapcsolódó sorozat alkalmával, de Lillafüred is gyakori célpontunk lett, ahol egyszer a Sziklába is sikerült bejutnunk.
Az Utánam Srácok városi túrák rokona, a Koffertúrák, amely a belváros és Avas mellett, Lillafüredre is kiterjedt, de kalandoztunk Rozsnyón és Gombaszögön is!
Az előzmények természetesen korábbi évekre nyúlnak vissza: Ipari szafarik szervezésében vettünk részt a Factoryval közös Műszakváltás és Tudásgyár projektekben, több terepbejárást szerveztünk egyetemi hallgatónak, partnereknek és kutatóknak a vasgyári kolónián és a volt Pereces-bányatelepen különböző projektek során (Acélváros-Miskolc Retúr projekt, Kerek Perec, Tündérkert stb.). Különböző interaktív játékos vetélkedőket is szerveztünk 2009-től kezdődően a fentebb említett Műszakváltás és Tündérkert programok mellett az Egyszer volt, hol nem volt…, majd a későbbi Utánam, srácok és Avasi Disputa projektek keretei között – ezek a vetélkedők a városi séták mellett a későbbi Koffertúrákat is megelőlegezték, de erről most nem szól a fáma…
Néhány visszaemlékezéssel és fotókkal emlékezünk meg minderről a 10 évvel ezelőtti szervezőktől!
Vörös Júlia
A minap szembe jöttek velem az Utánam, srácok-kalandunk képei a levelesládám bugyraiból. Megdöbbentett a képek szépsége, mélysége, az általuk elbeszélt találkozások, a népes és még népesebb séták résztvevőinek megragadó portréi.
Mennyi kíváncsi, fénylő tekintet! Mennyi elábrándozó, elgondolkodó arc! Mintha mindenki tökéletesen tisztában lett volna azzal, hogy ezek a találkozások kivételesek. Mintha mindenki pontosan érezte volna, hogy ami szóban forog – Miskolc városának múltja, jelene, jövője – tehát az a szellemi és materiális örökség, amely voltaképp a város élő lelke, valami szent és sérthetetlen. Történjen bármi. Arra emlékszem, hogy bár sokan sokfélék voltunk – valaki rengeteget, valaki keveset tudott a városról, valaki ahhoz értett, hogy terekben, valaki ahhoz, hogy történelmi időkben gondolkodjon, valaki azt tudta, hogy szólítsa meg az itt és most-ot, valaki azt, miképp induljunk el és hova tartsunk – egyetlen dologban azonban biztosan egyeztünk: ugyanazt a láthatatlan szemüveget viseltük.
Ezzel a szemüveggel nézve a város olyan, mint egy örökké változó, halhatatlan élőlény, amely hátára kapva az évszázadokat, ujján pörgetve az évtizedeket sokezer ember boldogulásának tanúja. Az emberek pedig teszik a dolgukat. Mindenki, ami tőle épp telik. Ha rajtad van a szemüveg, tisztábban látod, mit hozol magaddal, mihez van még hozzáférésed a múltból, s mi mindent kezdhetsz vele a 21. századi életünkben.
Egy efféle alulról jövő társadalmi kezdeményezés, mint amilyen létre hívta az Utánam, srácok-sétákat, műhelyeket, fesztiválokat is – s amilyen az Észak-Keleti Átjáró Egyesületet és útitársait folyamatosan élteti voltaképp felhívás keringőre: keringőre a láthatatlan szemüvegben.
Mindig hálás leszek, hogy zalaegerszegiként Miskolcon indulhattam el a felnőtté válás útján, majd felnőttként újra kapcsolódhattam ezerarcú lényéhez. A szemüvegben keringőzők arcait se fogom feledni az ezerarcú felséges táncparkettjein…
Új sorozatot indítunk! magunknak, magunkról, és hátha érdekel másokat is…
A címmel bajban voltunk, munkacímként Privát jelen Miskolcont használtuk, aztán hosszas ötletelés kezdődött, mi legyen a sorozat elnevezése? Pl.: Privát ÁTJÁRÓ/FÉSZEK/FACE-ek/stb. Miskolcon…
Itt az első!
Közös
élményünk a város. Emlékeink és érzelmeink most és általunk, az előttünk élők
tapasztalataival, ránk hagyott tárgyaival, városával. Adott életkoron túl
érdemes lehet előkészíteni a baráti együttléteket. Privát félÚT Miskolcon:
valaki közülünk invitál bennünket megmutatni helybéli mikrovilágát, mesél
nekünk az utcáiról, esetleg behív az otthonába…
****
Privát
félÚT Miskolcon. Első fejezet, 2023. december 31. Győri kapu (József utca,
Gyula utca térsége)
Kapusi Krisztián
(Miskolc, 1975)
Bölcsészként próbálok
minél tovább életben maradni a városban. Elvált vagyok, néhány költözés után öt
éve lakom a szegény nagyanyámtól örökölt Győri kapui panelgarzonban. Alapvetően
egyedül, napi szinten a kisebbik fiammal (Kristóf, 2016) szórakozunk a lakásban,
ha teheti, meglátogat minket a felnőtt gyerekem (Ádám, 2004). Próbálom a
legtöbbet adni nekik. Másoknak talán hihetetlenül könnyű viselni a magamra mért
aszkétizmust, mert a boltok tele vannak egészségtelen, ízléstelen, ráadásul
baromi drágán árult hulladékkal. Tévém, otthoni internetem, előfizetésem,
okosnak mondott telefonom nincsen. Ha szabad estém adódik, olvasással,
tanulással, jó vörösborral jutalmazom magam, mialatt megnyugtatón mormol nekem
a mosógép.
Gyertek, nézzetek szét!
Találkozunk a
Balázs Győző téren, Tokaj Szolgáltatóház környékén a boltnál, ahol anya
dolgozott és a szemközti oviból átrángatott, ha Kádár vagy Farkas Bertalan
látogatta meg a Csemege ábécét. Az ovinál bemegyünk a Kőporos alá, apám
szülei ott nőttek fel, én is ott laktam ovisként. Onnan megyünk a Győri kapu
114/c. 3. emelet 2. ajtó mögé, 1973-ban épült, ott élt akkortól nagyanyám. Így
születésem óta jártam hozzá abba a lakásba, ahol a halála meg a válás óta
meghúzom magam. Nem
fogok takarítani külön a látogatás miatt, főzni vagy erőn felül készülni sem.
Cél az eredeti, in situ hitelesség és az együttlét.
KILÁTÓ-60: kiállítás és Átjáró-HÁZ a kilátóban ÚJRA, december 30-án is!
Javasolt feljutás az avasi Bortanya felől (Csáthy sor 377.), a Mendikás dűlő felől nehézkes a megközelítés.
***
KILÁTÓ-60: US a kilátóba túra, kiállítás és Átjáró-HÁZ a kilátóban!
Filmvetítés:
Továbbá közösségi gyűjtést hirdetünk:
Némán szuggerálja életünk emlékeit, mementó tévétoronyként sugároz mindannyiunknak egyedi filmet a
miskolci létünkről. Ott van, amikor születünk és akkor is, ha meghalunk.
Átjáró-ház a hetvenkétméteres hatvanasban: az Avasi kilátó megújult belső terének megtekintése, kiállítás, filmek, könyvek, tematikus vásár.
A következő hetekben képrejtvény-sorozatot indítunk az avasi tévétorony 60 éves „születésnapjához” csatlakozva!
Néhány naponta közzéteszünk egy-egy fotót, és várjuk a megfejtéseket a feladványainkra:
melyik kép hol készült, honnan kapta a fotós lencsevégre a tévétornyot?
Melyik kilátós ábrázolás hol található a városon belül, avagy akár azon kívül?
A megfejtéseket Google-form-on keresztül lehet küldeni a játék végéig! Minél több jó megfejtést küld be valaki, annál nagyobb az esélye egy átjárós ajándékcsomagra (kötetek és ajándéktárgyak +meglepetés).
Utánam Srácok városi túrák kezdőknek és haladóknak V. kötete! – közösségi gyűjtés a kiadáshoz!
Kedves barátaink, olvasóink, támogatóink! – TOVÁBBI 150.000 Ft SZÜKSÉGES A KIADÁSHOZ!
Programjaink közül egy most veszélybe került! Az Utánam Srácok! – Városi túrák kezdőknek és haladóknak című útikönyv-sorozatunk folytatása az eddigi nem elegendő pályázati támogatás és főképpen a magas nyomdaköltségek miatt meghiúsulni látszik.
Az Utánam Srácok! – Városi túrák kezdőknek és haladóknak című kiadvány, évek óta tervezett, következő része a belváros, a Történelmi Avas és Lillafüred után most a Kilián városrészbe kalauzolja az olvasót.
Az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület célja az északkelet-magyarországi régió kulturális és tudományos életének a fejlesztése, a lokális identitás megóvása, erősítése, amin az egyesület tagjai több mint 15 éve munkálkodnak. Egyesületünk helyi értékek tudatosítására fókuszáló programokat (közösségfejlesztési, szociális-integrációs programok), kutatás, kiállítások, kiadványok, műhely, tábor, egyéb kulturális programok) bonyolít le a helyi kulturális örökség megóvását, az ipari revitalizációt is célozva.
A kiadvány kiadásához további 450.000 Forintra lenne szüksége egyesületünknek, így most mi fordulunk segítségért a közösséghez! Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja projektünk munkálatainak befejezését, az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra teheti meg:
Az avasi tévétorony ábrázolásait felvonultató gyűjtemény az építmény történetével és hatásával foglalkozó 2021-es programban állt össze, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület tevékenysége keretében. Akkor a könyvmegjelenést és filmbemutatót kísérte, de a civil aktivisták később is egyben tartották az állományt, és az eredeti, Miskolci Galéria-beli kiállítást követően többször is egy-egy (amúgy üres) belvárosi kirakatban volt megtekinthető. A legtöbben alighanem a Pátria-tömb sarkán álló üzlethelyiségre emlékezhetnek (ami később ismét kereskedelmi-szolgáltató funkciót kapott, ezért kellett az átjárósoknak újabb lehetőségeket keresni).
Most megint adódott alkalom a gyűjtemény bemutatására. A MIK (az önkormányzati ingatlangazdálkodó cég) jóvoltából a cucc a Kandia közbeli egykori Lottózó ablakaiba kerülhetett. Az installáció tekintetében a szakmai segítséget ezúttal is Tóth Ferenc (Miskolci Galéria) adta, övé az érdem, hogy az öt kirakatban sikerült szépen, jól láthatóan kihelyezni a kilátót idéző holmikat.
14.30: Kötetbemutató a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban
15.30: Modern Miskolc városi túra
17.00: érkezés a Városházán található kiállításra
Dr. Lovra Éva A miskolci modernizmustól New Yorkig – Bőhm Viktor építészete című kötetének (Átjáró könyvek 7.) bemutatóját július 7-én, pénteken 14:30-kor tartják a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. A könyvet bemutatja és a szerzővel beszélget: Száva Pál építész és Kapusi Krisztián történész. A könyvbemutatót követően, 15:30-as indulással a „Modern Miskolc” városi túrán Bőhm Viktor épületeit mutatja be a szerző az érdeklődőknek. A túra (amelyen a részvétel díjmentes) a Városházán zárul , a Bőhm Viktor munkásságának szentelt kiállítás megtekintésével 17:00-kor.
A miskolci modernizmustól New Yorkig: Bőhm Viktor építészete című kiállítás július 5-én, szerdán nyílik, 15:30-kor a miskolci Városháza aulájában.
A kiállítást Varga Andrea Klára, Miskolc MVJ alpolgármestere, Bodonyi Csaba DLA építész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) regionális munkacsoportja (Miskolc) elnöke, valamint Szunyogh László városi főépítész nyitja meg. Dr. Lovra Éva és dr. Bereczki Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottság Épített Környezet Szakbizottságának munkabizottsági elnökei Bőhm Viktor miskolci épületeinek védelmét méltatják.
A kiállítás a MTA MAB Épített Környezet Szakbizottság (MTA MAB) és a MMA regionális munkacsoportja (Miskolc) közös eseménye, támogatói az Észak Keleti Átjáró Egyesület és a Nemzeti Kulturális Alap.
Utánam, srácok, a Palotába! – Kötet- és filmbemutató, Vacsora- és kvízest
Kezdés: 17.30
17.30-18.30: háznézés
18.30-19.00: “Utánam, srácok, Lillafüredre!”
Miskolci Útikalauz IV. kötetbemutató
“Leleplezett Lillafüred” filmvetítés
19.00: Kvízjáték és vacsora
Vacsora: az 5 fogásos szülinapi vacsora ára egy pohár pezsgővel 17.900,- Ft /fő
Célvárosi Kvízjáték 1.6: a 2022 decemberében meghirdetett kvízjáték bővített változata következik!
Az első három csapat értékes nyereményben részesül!
A programon való részvétel regisztrációhoz kötött!
A korlátozott befogadóképesség miatt, kérjük, minél hamarabb jelezni szíveskedjetek: : info@hotelpalota.hu : +36-46-331-411
em%20%C3%A9n%20a%20di%C3%B3sgy%C5%91ri%20strandot!%20%20%20-plak%C3%A1t.png)
.jpg)
.jpg)
.png)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.gif){kind=link}