A 2014-ben kiadott Utánam, srácok! című Miskolc-történeti képeskönyv, tanulmánykötet komoly fejezetet szentelt a hasonló című, 1974-es forgatású és a következő tavaszon a Magyar Televízióban bemutatott tévésorozatnak. Az Utánam, srácok! hat epizódjában feltűnő miskolci forgatási helyszínek sorában, amikkel a kötet foglalkozik, az egyik legemlékezetesebb a lillafüredi „Mesekert”. Ennek gazdájaként a filmben (illetve a vele együtt készült és megjelent ifjúsági regényben) a Manó bácsinak nevezett szereplő tűnik fel – az idős ezermestert Szerencsi Hugó színész alakítja –, alakját pedig, ha nem is pontosan, de feltehetően Soltész Károlyról, azaz Karcsi bácsiról, a valóságos kertépítőről mintázták.

Az előbb említett könyvben a következőket olvashatjuk a hetvenes évekbeli maszek-projektről:

„Olyan volt ez a kert ott a sziklás patakmederben, mint egy csodálatos játékország. Mint egy mesevilág, amelynek azonban minden részlete, minden kis darabkája a valóság hű tükörképe.
A patak vize keskeny csatornákon futott szét, a csatornákon apró vízimalmok, vízkerék hajtotta szerkezetek működtek, favágó emberek, fára mászó medvebocsok, füvet harapdáló muflonok, békára vadászó vízimadarak, ruhát sulykoló nénikék. A sétánnyal szemközti mederoldalon miniatűr hegyi falu piroslott, amelybe a mederfenékről a sziklák között miniatűr csillesor vitt fel. A csatornák közti magaslatokon a környék nevezetes épületeinek makettjei álltak: a Palotaszállóé, a tv-toronyé, az őskohóé, a Kohászati Művek nagyolvasztójáé, a váré, a környék menedékházaié. És mindeme csodák Manó játékos fantáziáját s utánozhatatlan ügyességét hirdették és dicsérték.”

 A Facebook Miskolc a múltban oldalán a B. Róbert által feltett fotóhoz érkezett hozzászólásokból:

„A mesepark – építőjével és gazdájával együtt – tragikus véget ért. 1974-ben volt a Szinvának egy nagy áradása. A rohanó víz ostromolta a mesepark játékait, és a ház mögé épült szerszámos kamrát is alámosta már. A mesepark gazdája szerszámait menteni ment a ház mögötti kamrába, és az alámosott fészer beleomlott a rohanó Szinvába. Holttestét valahol Diósgyőrben találták meg néhány nap múlva. Utána már nem épült tovább a mesepark. […] Én gépiparista voltam, és a Kun Béla utcán (Soltész-Nagy Kálmán) a hídról néztük, hogy rohan medrében a vad Szinva. A tragédia híre később érkezett. A játékokat még évekig lehetett látni, de gazdájuk már nem volt. (érdekes módon a park nem nagyon sérült, de a fészer beomlott).” (Á. T. József)
„A lillafüredi sétány végén, a patak partján egy magánház kertjében, a patak hegy felőli oldalából a sétányon sétálva lehetett nézni.” (Vargáné F. Ágnes)
„A Soltész villa kertjében. Soltész Karcsi bácsi maga fabrikálta.” (Berczeliné B. Mária)

„Órákig el tudtam nézni és nem csak gyerekként. Milyen kedves volt a Karcsi bácsi, mindenkihez volt egy-két jó szava.” (N. Erzsébet)
„Én meg sokáig azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, itt hallottam róla, hogy valóban volt ilyen.” (F. Judit)
„Nekem is álomszerű ez, már abban sem voltam biztos, hogy Lillafüreden vagy Tapolcán volt, pedig kisgyerekként sokszor megcsodáltam.” (B. Péter)
„Karcsi fia örökölte a házat és a vétel után egy miskolci kereskedő nyitott éttermet.” (B. Róbert
„Tudomásom szerint Karcsi bácsi unokaöccse, Soltész Gyula örökölte meg a villát. Ő a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakmunkásképzőbe járt, 1966 és 1970 között, ami akkor a Berzeviczy alagsorában volt. Ő biztosan tudná, hogy hová lettek a törpék.” (Berczeliné B. Mária)

Folytatás további fotókkal és cinkekkel az UTáNaM SRáCoK blogon!

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)